Beszélgetés Kovács Benjaminnal az Operettszínház fiatal tehetségével!

A kortárs zeneszerzés, és az ambíció arra, hogy valaki dirigálásra és rendezésre adja a fejét, azt gondolom igen merész vállalkozás ma már. Ugyanis nem az az elsődleges baj, hogy nem éppen populáris a fiatalok körében, ha komolyzenéről beszélünk, hanem -mondjuk ki - igény nincs az "igényes zenére".

Erről a témáról beszélgetek az ifjú zeneszerzővel, Kovács Benjáminnal, aki nem régiben lett a Budapesti Operettszínház rendezőasszisztense.

Neked ugye alapvetően nincsen semmilyen komolyabb szakmai végzettséged vagy diplomád, ugye?
- Jól tudod, nincs, egyelőre nincsen, de igazából nem is éreztem szükségét sosem. Azt gondolom, nem egy papír árulja el egy emberről, hogy kicsoda vagy mit csinál, és amit csinál, jól csinálja –e?… Első szakmai képesítésem az hangtechnikus, hangmester.

Mégis ha valaki megkérdezi, hogy ki vagy, mi vagy, akkor mit válaszolsz?
- Ez vicces, mert ha valaki megkérdezi, hogy mi a munkám, akkor azt válaszolom, hogy zenei- segédrendező vagyok a Budapesti Operettszínházban. Ha valaki a hivatásomról kérdez, akkor elsősorban rendezői ambíciókkal megáldott ember vagyok, és csak utána vagyok kortárs zeneszerző. A szakmám az pedig hangmérnök. Régebben mindig felvágtam magammal, amióta az Operettben vagyok, azóta nem szívesen beszélek magamról, mivel tanultam egy kis alázatot és szerénységet.

Úgy érzed, háttérbe kerül a zeneszerzés ebben a kérdésben?
- Félreértesz, nem háttérbe kerül, tehát nem ez a baj, de nem vagyok hivatásszerűen zeneszerző, nem is igazán szeretnék ebben megöregedni. Kiadtam két lemezt, a Legyek Urá-t és a Primero Maestro-t, van egy zenés-színházi projektem kint Berlinben, ami még szerzői jogi síkon alakul…. de mostanság sem időm nincsen rá, sem igazán ihletem ahhoz, hogy új alkotásba fogjak bele. Következő lemezem Ghost House- Kísértetház címen fog megjelenni.

És mi van az Operettszínházzal, hogy jött ez neked?
- 2012 augusztusában meghirdetett a színház egy felvételt miszerint rendező-asszisztenst keresnek és erre én beadtam egy dús szakmai önéletrajzot. Ez nem azért volt dús, hogy én mennyi iskolát elvégeztem, hanem mennyi helyen dolgoztam már e munkakörön belül, mint színház, film, zene, tehát adhattam egy kb. 6 éves szakmai referenciát. Egy hónappal az első interjú után… (bár többször jártam bent a színházban bizonyos beszélgetéseken) felvett KERO és nagyon jól érzem ott magam. Végülis zenés-színháznál jobb szakmai referenciát, nem tudok elképzelni.

Úgy tudom, zenei producerként is jelen vagy?
-Igen, nos, október végén kaptam meg a hivatalos kinevezésemet, mint a Magyar Élőzene Kft. zenei producere és szakmai-referense. Ám ez ennél picit bonyolultabb. Nagyon szoros kapcsolatban állok színházakkal, hangstúdiókkal, kiadókkal, szinkronstúdiókkal és egyéb zenés szervezetekkel, így egy lemez kiadásának és legyártásának folyamataiban kellőképpen részt tudok venni. Mai napig szeretek együtt dolgozni ifjú tehetségekkel lemezeimhez, ugyanis én természetesen nem tudom felénekelni az általam írt darabokat, mivel énekesi pályafutásomról régen lemondtam már. Ezekhez egy igen komplikált szerződtetési és gyártási folyamat is társul, nem beszélve a stúdiómunkát és a szerzői jogokat.

Kicsit rátérve a témánkra, szerinted mi a baj a komolyzenei műfajok popularitásával?
- Elsősorban az , hogy nem populáris. Nézd, nekem minden olyan műfaj valójában komolyzenei BLOCK, amit szimfonikus zenekar alkot meg. Mind az operett , az opera olykor a musical is és akkor persze vannak komolyzenei hangversenyek, stb. A zenés színház általában ezekkel dolgozik kiváltképp mi az Operettben. Nos ezt közelebb hozni az emberekhez rendezési és dramaturgiai kérdéseket vet fel és ne felejtsük el ,hogy a zenei betét variálása – azaz a hangszerelés, átírás- sem utolsó folyamat, SŐT… de ezt már bocsánat, elszúrta az oktatási és nevelési társadalom ott, hogy bele akarták verni egy 7-8 éves gyerekbe Debussyt vagy Chopint. Nem kell! Annyira fölösleges!

Megoldási javaslat erre szerinted tehető?
- Javaslatot tenni bármire lehet, a kérdés az lesz, hogy ez gyakorlatban mennyire állja meg a helyét. Nem kívánok sem oktatni- bár voltak magántanítványaim egy időben – sem véleményt alkotni a zenei oktatás hibáiról, mert ebbe már belebuktam. Tudjuk, hogy valami rossz és azt is, hogy mi az ,de tabu … és ez a baj ! Lassacskán ki kéne jutnia a magyar zenei oktatásnak abból, hogy Mozart, Haydn, Beethoven és bele kéne abba a körbe zuhanni, ami Ligetitől és Kurtágtól kezdve át megy Leonard Bernsteinen keresztül John Williamsig és Howard Shoreig. Csak ehhez az is kell, hogy az a szerencsétlen oktató tudja is, hogy kikről beszélünk és miért, ugyanis kérem, ez már inkább populárisabb komolyzene: a film.

Nos, igen kritikusan állsz hozzá ehhez, az tény mégis a szakma ezt másképpen látja, hiszen kaptál egy kuratóriumi és egy alapítványi díjat is. Mik voltak ezek pontosan és miért ? Hiszen nagyon fiatal vagy.
- Hát szakmai díjak vagy elismerések onnantól voltak ,hogy amatőr filmeket csináltam 16-17 éves koromban és az azokhoz írt piano betétekre kaptam külön díjat, a filmek nem sikerültek valami jól, bár nemzetközi versenyeken megemlítették, hogy milyen pocsék a rendezésem és kaptam egy külön-díjat. Sosem fogom megérteni. Az első komolyabb az idén volt, amikor átvettem a Legyek Ura c. zenés-színházi alkotásomért az Ifjúsági Artisjust . Ez nekem egy nagyon kellemes visszajelzés volt, hogy nem szar ,amit csináltam. A másik is idén volt, ez később volt, nyár közepén a M.É.Z-díj ( Magyar Élőzene-díj), ez egy kuratóriumi elismerés volt a Primero Maestro c. kislemezért, amit még 2010-ben csináltam, ám idén jelent meg. Ezek az első szárnypróbálgatások voltak a komolyzenén belül.

Akkor te tulajdonképpen rendező vagy zenész vagy?
- Rendező biztosan nem vagyok, csak szeretnék az lenni. Zenész inkább, de válaszolva normálisan a kérdésre; igazából én a KERO mellett nagyon sokat tanulok, rendezőasszisztens vagyok, szeretnék majd zenés-színházi rendező lenni és saját darabokat rendezni és írni is persze. Sokat tudok neki segíteni és rengeteget tanulok tőle, felbecsülhetetlen az, amit az Operettben kapok. Ez olyasmi, amit iskolapadban nem lehet tanulni! Én a zenész-zeneszerző voltamból értek a hangszereléshez és a dirigáláshoz is, a rendezés meg az álmom. Ezekkel az ambíciókkal úgy érzem, nagyon sokat tudok adni és szeretném megmutatni, hogy igenis van helyem itt! Ezt az óta tudom is mióta felvettek ide.

Milyen produkcióban működtél közre eddig a színház életében?
- Októberben rendeztük és hangszereltük újra a Miskolcon már bemutatott Bohém Casting c. Puccini adaptációt, amit november elején nagy sikerrel mutattunk be a Thália Színházban. Itt én, mint rendezőasszisztens vettem részt a próbafolyamatokban, javítottunk a darabon dramaturgiailag és rendezés-technikailag is, nem beszélve a hangszerelésről, hiszen "Puccini MA" egészen más ritmusvilágot képvisel. Amivel tudtam a karmester és a rendező, valamint a színészek munkáját, azt megtettem, nagyon élveztem a próbákat, rengeteget tanultam és remélem, hogy én is sokat tudtam mutatni magamból a próbák során szakmai szempontból.

Köszönöm a beszélgetést akkor és úgy gondolom, nagyon érdekes kis világot élsz te, ami hol irigyelhető, hol pedig nem, ezt mindenki döntse el. Az pedig, hogy a komolyzene hogyan szárnyal, úgy látszik, tényleg nem csak rajtatok múlik, hanem a közönség hozzáállásán is. Kívánom, hogy váljanak ezen a téren valóra az álmok!
Írta:Zákonyi Sándor Tamás

A riport még a Ghos musical próbái előtt készült!