Sikertörténet: újra szól a muzsika a Zeneakadémián

A Zeneakadémiát az első pályázathoz képest egy évtized alatt újították fel, ez az időszak természetesen a tervezési és engedélyezési időt is magába foglalja. Ráadásul ezalatt nemcsak a Liszt Ferenc téri patinás zenepalota nyerte vissza eredeti pompáját, hanem új épülettel is gazdagodott a zeneművészeti egyetem: a Ligeti Györgyről elnevezett ingatlanba költözött a menedzsment, a pénzügy, a tanulmányi osztály és számos olyan funkció, amely az oktatást segíti. Megoldottá vált az órák közti gyakorlási lehetőség, stúdió készült, közösségi terek nyíltak.

Hosszan sorolhatnánk még az elért sikereket; a következő az orgona lesz: ez vélhetően a két év múlva kezdődő hangversenyszezonban már újra működni fog. Története szövevényes és titokzatos, akár az épületé, de ne rohanjunk ennyire előre.

A zenei élet fellegvára

Batta András neve a Zeneakadémia nagy fel- és megújítójaként vonul majd be az intézmény történetébe. Rektorsága első ciklusának kezdetén indult a felújítás, és most, a második ciklus végén úgy köszönhet le, hogy a rekonstrukció mellett számos korszerűsítési elképzelése is megvalósult. A zenetörténész, aki egyébként többek között Liszt életművének nemzetközileg elismert kutatója, a legapróbb részletekig ügyelt arra, hogy az eredeti, 1907-es állapotot sikerüljön visszahozni. – Boldog vagyok, különösen azért, mert az alapítónk, Liszt Ferenc születésnapja van, és nagy öröm, hogy ezen a napon nyitjuk meg ezt az épületet, amit ő maga ugyan nem láthatott, de ami az ő munkája nélkül nem jöhetett volna létre – fogalmazott a leköszönő rektorból kormánybiztossá előlépett zenetudós az intézmény tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatóján.

Az 1875-ben alapított Zeneakadémia kultúrtörténeti jelentőségét mutatja az, hogy első igazgatója Erkel Ferenc volt, világhírű növendékeit és tanárait pedig hosszan sorolhatnánk. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Solti György – akinek a nevét tegnap a Kisterem is felvette, és akinek a szobrát szintén tegnap avatták fel az intézmény előtti téren –, Cziffra György, Anda Géza, Fischer Annie, Doráti Antal, Fricsay Ferenc, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes, a Zeneakadémia tehát maga a magyar zenetörténet, a zenei élet fellegvára.

Az első politikai beszédet a Zeneakadémia érdekében gróf Apponyi Albert tartotta a magyar Országgyűlésben, a tehetséges politikusnak ez volt az első felszólalása pályája kezdetén. Batta András segítségével a Zeneakadémia történelmet írt azzal is, hogy a civil életet is bevonta a felújítás támogatásába; ez az összeg ugyan a végső 13,2 milliárdos költséghez képest elenyésző százalékot tesz ki, de maga a gesztus komoly fordulatot jelenthet e téren.

Az iparművészet fellegvára

Nemcsak a zene, hanem a magyar iparművészet fellegvára is – jellemezte a Zeneakadémiát Batta András, az épület ugyanis az utolsó békeévek idején épült, akkor, amikor Budapest is világvárossá vált. Száz évvel később a magyar restaurátorszakma még mindig a tudás legjavával rendelkezik: úgy sikerült az eredeti állapotot visszaállítani, hogy az eltelt időszak alatt számos átalakítás fedte el a gyönyörű díszítőfestést.

Sok esetben kopott fekete-fehér fényképek segítették a munkát, de volt, amikor egy-egy színt vagy mintát a festékrétegek alól kellett kiszabadítani és felfedezni. Lehet persze számokkal is dobálózni: 400 négyzetméter Zsolnay-kerámia, 367 négyzetméter ólomüveg, 5658 négyzetméter díszítőfestés, de a lényeg úgyis a látvány, azt pedig nem lehet szavakkal elmondani.

A gyönyörű és a csodálatos csak halvány kifejezések ahhoz képest, amit megmutat a magyar iparművészetből az 1907-ben korának művészeti előfutáraként elkészített zenepalota, mert régi-új fényében a palota megszólítás szinte a minimum.

A szecessziós épület az art deco előfutára egyben, harmonizáló, kontrasztos színeivel és díszítőelemeivel. A színek és a díszítőelemek a Zeneakadémia új logójában is visszaköszönnek, de részei egy teljes struktúrának, amely a tegnap élesedett www.zeneakademia.hu honlaptól kezdve a műsorfüzetekig mindenre kiterjed.

Korszerűség

Amíg a felújítási munkák egyik aspektusa az eredetiségre törekvés volt, a másik a korszerűsítés, amelyet úgy igyekeztek megoldani, hogy a legkevésbé látszódjon. Azzal viccelődtek a bejárásnál, hogy éves hangversenybérletet kap az, aki az arany babérlevelek mögött megmutatja a levegőzőrácsokat, és valóban, hosszan vizslatva sem lehet semmit észrevenni.

Eredetiség és korszerűség

Az elmúlt egy évtizedben a Zeneakadémián több mint ezren dolgoztak, összesen tizenegy restaurátorszakma tárta fel a múltat és állította vissza az eredeti állapotot, sokszor kopott régi fényképek vagy a festék alsó rétegei alapján.

A klimatizálást egyébként egy természetesebb módszerrel oldották meg: a radiátorok hűtenek-fűtenek hideg-meleg víz áramoltatásával, a levegő a mennyezetnél érkezik előre temperáltan, és a padlózatnál távozik. Így két legyet ütöttek egy csapásra, nem kellett megpiszkálni az akusztika szempontjából jelentős mennyezetet, és a bejövő levegő nem veri fel a port, mint a klímák mellékhatásaként mondjuk a mozikban.

Liszt Ferenc születésének 202. évfordulóján kedden ünnepélyesen megnyitotta kapuit a Zeneakadémia.